Ha valaki cöliákiás betegségben szenved, megeszi a búzában, rozsban vagy árpában található glutént, minden rendben megy, amíg a glutén el nem éri a vékonybelet.
Az első dolog, ami rosszul megy, az az, hogy a gabona a szervezetet – minden embernél, nem csak a cöliákiáknál – túl sok fehérje zonulin termelésére készteti. Ez a többlet miatt a vékonybélben a sejtek közötti csomópontok túlságosan megnyílnak. Mindenféle dolog – például toxinok és gluténdarabkák – bekerülhet a véráramba, ez a szivárgó bél szindrómaként ismert állapot.
A cöliákiában szenvedő emberek szervezete a gluténdarabokat betolakodónak tekinti – olyan méreganyagoknak, amelyeknek nem kellene ott lenniük. Tehát teljes támadást indít ezek ellen a betolakodók ellen, de a szervezet önmagát is megtámadja, ezért a cöliákiát az autoimmun betegségek közé sorolják.
Pontosabban, a test megtámadja a vékonybél nyálkahártyáján lévő bolyhokat. Ahogy a bolyhokat levágják – ez a szakkifejezés tompa –, már nem képesek olyan hatékonyan felszívni a tápanyagokat. Ez az oka annak, hogy felszívódási zavart (rossz tápanyag-felszívódást) és táplálkozási hiányosságokat tapasztal a cöliákiás betegeknél, akik még mindig glutént fogyasztanak.
Mivel az élelmiszer csak áthalad anélkül, hogy felszívódna, ahogy kellene, a cöliákiások néha hasmenésben szenvednek. A vékonybél közel 22 láb hosszú, és a cöliákia okozta károsodás a felső résznél kezdődik – tehát sok vékonybél kompenzálja azt a sérült részt, amely nem képes ellátni a feladatát. Ez azt jelenti, hogy mire hasmenésed lesz, általában nagyon beteg kölyökkutya vagy.