A bor leírására használt nyelv a saját gondolataival kezdődik, amikor megkóstolja a bort. Így egy bor kóstolási folyamata és leírásának folyamata összefonódik.
Bár a borkóstolás magában foglalja a bor vizuális vizsgálatát és illatozását, valamint kóstolását, az első két lépés gyerekjáték a harmadikhoz képest. Amikor a bor a szájban van, a többféle ízérzés – ízek, állag, test, édes vagy szárazság, savasság, tannin, egyensúly, hosszúság – gyakorlatilag egyszerre jelentkezik. Ahhoz, hogy megértsük a borból kapott információkat, bizonyos rendet kell rakni ezekbe a benyomásokba.
A bor által küldött benyomások rendszerezésének egyik módja az, hogy ezeket a benyomásokat az „íz” jellege szerint osztályozzuk:
-
A bor aromái (minden íz, amit a szádban érez)
-
A bor szerkezete (alkohol/édessége/savas/tannin összetétele, vagyis alapízei – úgymond a bor tégla és habarcs)
-
A bor állaga (tapintható adatok, a bor érzése a szájban; az állag a bor szerkezeti összetevőinek függvénye – a magas savtartalmú, száraz, alacsony alkoholtartalmú fehérbor például vékonynak vagy élesnek érezheti magát, míg a magas mérsékelten tanninos alkoholos vörösbor puhának és selymesnek érezheti)
A bor által küldött benyomások egy másik módja a benyomások sorrendje. A kóstolók a következő szavakkal írják le a sorozatot
-
Támadás: Az első benyomás a borról, amely magában foglalhatja az édességet, a szárazságot, a textúra gazdagságát vagy vékonyságát, vagy akár gyümölcsösségét (bár a bor legtöbb íze néhány pillanattal később jelentkezik).
-
Evolúció: A bor fejlődése a szájban. Ezt a szakaszt két részre oszthatja:
-
A középső íz benyomása, az a fázis, amikor hajlamos észrevenni a bor savasságát, esetleg első benyomást kap a tanninról (a vörösborokban), és észreveszi annak ízeit és intenzitását
-
A hátsó szájpad benyomása, amely magában foglalja a bor ízének tartósságát (vagy hiányát) a szájban, a bor tanninjainak mennyiségét és jellegét, valamint a túlzottan magas alkoholtartalom miatti égető érzést.
-
Finom vagy utóíz: olyan ízek vagy benyomások, amelyek a bor kiköpése vagy lenyelése után jelentkeznek. Az utóíz időtartama és jellege egyaránt figyelemre méltó. (Például a hosszú lecsengés dicséretes, a keserű pedig nem.) A tömény gyümölcsös karakter sugallata a lecsengésen gyakran azt jelzi, hogy egy bor korhű.