A monoklonális antitestek kifejezést valószínűleg sokan hallották valahol, de valószínűleg nem sokan tudják, hogy milyen monoklonális antitestek. A monoklonális antitestek természete emberi eredetű fehérjék, és számos felhasználási területe van a covid-19 és a rák kezelésében.
Jelenleg a rákkezelésben rendkívül hatékony módszerként alkalmazzák a monoklonális antitesteket. Mivel a monoklonális antitestek segítenek aktiválni a szervezet immunrendszerét, hogy megtámadják és elpusztítsák a rákos sejteket. Emellett bizonyos korlátok is vannak bizonyos monoklonális antitestekkel kapcsolatos gyógyszereknek , amelyek nemkívánatos mellékhatásokat okozhatnak a betegek számára.
A monoklonális antitestek áttekintése
A szervezet immunrendszere nagyszámú antitestet termel az idegen anyagok megtámadására. Ezek az antitestek az egész testben járnak, amíg meg nem találják és az antigénhez kapcsolódnak. Amikor egy antigénhez kötődnek, aktiválják az immunrendszer más részeit, hogy elpusztítsák az antigént tartalmazó sejteket. A tudósok tehát antitestek létrehozásán dolgoztak, és egy bizonyos, elpusztításra szoruló antigént céloznak meg, például a rákos sejtekben található antigént. A laboratóriumban az antitestből több másolatot készítenek, ezeket monoklonálisnak (mAb-k vagy Moab-ok) nevezik.
Mi az a monoklonális antitest? Pozitív hatásuk
A monoklonális antitestek alkalmazását számos betegség, különösen a rák kezelésében tanulmányozták. A monoklonális antitest létrehozása előtt a tudósoknak meg kell határozniuk a támadandó antigén típusát. A rákos sejtekben azonban nehéz megtalálni a megfelelő antigént. A monoklonális antitestek alkalmazása hatékonyabbnak bizonyult egyes rákos megbetegedések kezelésében.
Ezt a módszert célzásnak nevezik a rák kezelésére használt egyes monoklonális antitestek felhasználásával. A cél az, hogy a monoklonális antitestek kifejezetten a rákos sejtet célozzák meg, hogy megtámadják azt. Más monoklonális antitestek immunterápiaként működnek. Ez segít az immunrendszernek abban, hogy jobban reagáljon, ami segít a szervezetnek megtalálni és hatékonyabban támadni a rákos sejteket.
A monoklonális antitestek különböző módon előállított fehérjék, mint például a monoklonális egérantitest:
Ez az antitest egérfehérjéből készül. A monoklonális egér antitest kezelések nevei, utótag omab. A kiméra monoklonális antitest fehérjékből áll, amelyek részben egerek és emberek kombinációi.
A kiméra monoklonális antitestekkel végzett kezelések neve ximab utótaggal van ellátva. A humán monoklonális antitestek emberi fehérjékből és egérrészecskékből állnak. A humán monoklonális antitest-kezelések utótagja: zumab. Ami a teljesen humán monoklonális antitestet illeti, az emberi fehérjéből készül. Ezeknek a monoklonális antitest-kezeléseknek a neve umab utótaggal rendelkezik.
A monoklonális antitestek hatása
A monoklonális antitestek pozitív hatása egy olyan terápia, amelyet széles körben alkalmaznak az osteoarthritis, az onkológia, a hematológia és újabban a Covid-19 kezelésére. Ez a módszer kevés mellékhatással és rendkívül hatékony. Megakadályozhatja a rákos sejtek specifikus vérellátását, megakadályozhatja a daganat növekedését a daganat vérellátásának megszakítása miatt. Az immunrendszer úgy pusztítja el a rákos sejteket, hogy gyógyszereket vagy sugárterápiát juttat a rákos sejtekhez.
A monoklonális antitestek megakadályozzák a rákos sejtek elszaporodását. Kifejezetten kötődik a rákos sejt antigénjeihez, hogy immunválaszt indukáljon a cél rákos sejt ellen. Így megakadályozza a rákos sejtek elszaporodását. Az in vitro előállított monoklonális antitestek specifikusan egy bizonyos antigént céloznak meg. Helyettesítő antitestként működnek, hogy segítsenek helyreállítani vagy utánozni az immunrendszer támadását idegen testek, például rákos sejtek, sőt fertőző vírusok ellen.
Egyes rákkezelésben használt monoklonális antitestek
A rák bizonyos formáinak kezelésére általában számos monoklonális antitest gyógyszer létezik.
Csupasz mAb-k (csupasz mAb-k)
Ami a csupasz monoklonális antitesteket illeti, amelyek nem radioaktívak vagy gyógyszermentesek, ezek önmagukban fognak hatni. Ezt a módszert leggyakrabban a rák kezelésében alkalmazzák. A legtöbb csupasz monoklonális antitest a rákos sejtek antigénjéhez kötődik. Néhány mAb azonban kötődik a nem rákos sejtek antigénjéhez, még a szabadon lebegő fehérjéken is.
Monoklonális antitestek a covid-19 kezelésében
A csupasz monoklonális antitestek különböző módon működnek, mivel egyes csupasz monoklonális antitestek fokozzák a szervezet immunválaszát a rákos sejtek elleni küzdelemben. Úgy működik, hogy hozzájuk kötődve markerként segíti az immunrendszert a rákos sejtek elpusztításában. A többi csupasz MAb működik, és megköti és blokkolja a rákos sejteken vagy más közeli sejteken lévő antigéneket.
Konjugált mAb-k (konjugált mAb-k)
Ha egy monoklonális antitestet kemoterápiás gyógyszerrel vagy radioaktív vegyülettel kombinálnak, a cél az, hogy ezeket az anyagokat közvetlenül a rákos sejtekhez juttatják. A monoklonális antitestek az egész szervezetben keringenek, amikor megtalálják a célantigént, és ahhoz kötődnek, és oda szállítják a mérgező anyagot, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ez egy módja annak, hogy csökkentsék a rákkezelés káros hatásait a szervezet egészséges sejtjeire.
A radioaktívan jelölt antitestek olyan antitestek, amelyek kis radioaktív részecskékhez kötődnek. Például az Ibritumomab-tiuxetan (Zevalin), amely a CD20 antigén elleni antitest, megtalálható a B-limfocitákon, így ezek az antitestek radioaktív részecskéket szállítanak a rákos sejtekhez.
Hatékony módszer a monoklonális antitestek alkalmazására a rák kezelésére
Az olyan erős kemoterápiás gyógyszerekhez kötődő monoklonális ellenanyagok, mint a Brentuximab vedotin (Adcetris), egy olyan antitest, amely a CD30 antigént célozza meg, amely a limfocitákon található antigén, és a kemoterápiás gyógyszerhez kötődik (MMAE). Vagy a TDM-1 egy olyan antitest, amely a HER2 fehérjét célozza meg, és kötődik a DM1 kemoterápiás gyógyszerhez.
Kettős specifikus monoklonális antitest
A kettős specifikus monoklonális antitestek 2 különböző mAb részéből állnak. Így egyszerre két különböző fehérjéhez tudnak kötődni. A Blinatumomabhoz (Blincyto) hasonlóan ez a részben Blinatumomab által okozott leukémia bizonyos típusainak kezelésére szolgáló monoklonális antitest is kötődik a bizonyos leukémiás és limfómasejteken általánosan megtalálható CD19 fehérjéhez . A többi pedig a T-sejtekben található CD3 fehérjéhez kötődik.A két fehérje megkötésére használva a Blinatumomab immunsejteket juttat a rákos sejtekhez. Ez segít a szervezet immunrendszerének elpusztítani a rákot okozó sejteket.
Milyen mellékhatásokat okozhatnak a monoklonális antitestek?
Maguk a fehérje antitestek a szervezetbe jutva allergiás reakciót is okozhatnak. Így a monoklonális antitest-gyógyszereket intravénás injekció formájában adják be rákos betegeknek. Tehát az első alkalommal, amikor a páciens monoklonális antitestet kap, ez gyakran megtörténik. Az allergiás reakciókon kívül vannak olyan mellékhatások, mint a láz, fáradtság, hidegrázás, fejfájás, hányás, hányinger, bőrkiütés, alacsony vérnyomás .
Ezek a csupasz monoklonális antitestek (csupasz monoklonális antitestek) kisebb valószínűséggel okoznak súlyos mellékhatásokat, mint egyes kemoterápiás gyógyszerek. Egyes mAb-eknek lehetnek mellékhatásai az általuk megcélzott antigénekkel kapcsolatban. A Bevacizumab (Avastin) monoklonális antitest a VEGF-et, a daganatok vérét befolyásoló fehérjét célozza meg, így a Bevacizumab alkalmazása során olyan mellékhatások léphetnek fel, mint akut vérnyomás, vesekárosodás, vérzés, lassú sebgyógyulás.
A Cetuximab (Erbitux) monoklonális antitest az EGFR-t célozza meg, amely normál bőrben és rákos sejtekben található. A cetuximab súlyos kiütéseket okozhat egyes rákos betegeknél.
Így tisztázták a monoklonális antitestekről szóló információkat. A monoklonális antitestek rák és sok más betegség kezelésére használhatók. A kutatóknak meg kell határozniuk a megfelelő antigént, hogy megtámadják, hogy monoklonális antitestet hozzanak létre. A megfelelő antigén megtalálása azonban nem könnyű, de ez egy olyan gyógyszer, amely számos rák ellen hatékonynak bizonyult. Remélhetőleg ez az információ segíthet a monoklonális antitestek jobb megértésében.