Amikor növényeket választunk a kertbe, ügyeljünk a keménységére, amely meghatározza, hogy mennyire jól viseli a szélsőséges éghajlati viszonyokat, például a hideget és a meleget . A növénykatalógusok gyakran meglehetősen lazán használják a kifejezést annak jelzésére, hogy várható-e egy adott növény hideg-téli éghajlaton, de a szilárdság valójában a növény azon képességének mértéke, hogy egy adott éghajlat minden vonatkozását túlélje.
Számos tényező befolyásolja a növény hidegtűrő képességét:
-
Genetika: A növények genetikai alkalmazkodóképességét bizonyos éghajlatokhoz és talajokhoz nevezzük eredetnek . A táji fák és cserjék, valamint néhány évelő növény kiválasztásakor a származást fontos figyelembe venni.
-
Növekedési szakasz: A téli felkészültség időpontja fajonként változik, és részben a növekedési feltételektől, például a talaj nedvességétől és a termékenységtől függ.
-
Egészség: A környezeti stressztényezők (például aszály, árvíz, viharkár, betegségek és kártevők) gyengítik a növényeket, és sebezhetőbbé tehetik őket a hideg okozta károkkal szemben.
-
Növényi részek: A virágbimbók gyakran kevésbé hidegtűrőek, mint a fák és cserjék fás szárai, és megsérülhetnek vagy elpusztulhatnak, mielőtt a szár károsodna. Ez az oka annak, hogy a késő tavaszi hidegcsapás gyakran elpusztítja a fagyérzékeny virágokat, de kevés kárt okoz más növényi részekben.
A növények túlélését befolyásoló éghajlati tényezők a következők:
-
A tél időtartama: A genetikai programozás jelzi, hogy egyes növények virágzásnak és növekedésnek induljanak bizonyos számú hideg, majd meleg hőmérséklet után. Még a tél vége előtt néhány növény megszakítja a nyugalmi állapotát, és károsítja őket a tavaszi fagy.
-
Az extrém hideg időtartama: A hosszan tartó extrém hideg időszakok általában több kárt okoznak, mint egyetlen éjszaka szokatlanul hideg hőmérséklet.
-
Szél: A szél növeli a nedvességveszteséget. Sajnos a növények nem tudják pótolni az elvesztett nedvességet, amíg a talaj fagyott és a növények nyugalmi állapotban vannak. Az örökzöldek, amelyek leveleiket egész évben megőrzik, télen különösen érzékenyek a szárító szél hatásaira.
-
Hó: A hó szigetelő takarót biztosít, amely megvédi a növények gyökereit és szárait a szélsőséges hidegtől. Azokon a területeken, ahol kevés hó esik, a talaj hőmérséklete sokkal hidegebb lesz, mint a hótakarójú területeken. (Használhat vastag réteg laza talajtakarót, hogy utánozza a hó szigetelő hatását.)
-
Napsugárzás: A nap növelheti a téli lombozat és szár nedvességveszteségét. A téli napsütés fagyrepedéseket okozhat: A fiatal vagy vékony kéregű fák, például a bükk és juhar kérge napközben felolvad, majd napnyugtakor megfagy, amitől a kéreg felhasad.
A hőtűrés gyakori korlátozó tényező a növények számára, és az ország számos részén ez a tényező az elsődleges szempont. A sivatagi és trópusi területeken őshonos növények természetesen hőtűrők, míg a hűvösebb vidékekről származó növények csekély toleranciát mutathatnak. Egyes növények ellenállnak a magas nappali hőmérsékletnek, de szenvednek, ha az éjszakák túl melegek maradnak. A napsugárzás, a páratartalom és a talajnedvesség befolyásolhatja a növény azon képességét, hogy meleg éghajlaton fejlődjön.
Ha nem tudja pontosan, hogyan határozza meg a kertészkedést befolyásoló hideg, meleg vagy éghajlati szélsőségeket, a szilárdsági térképek segíthetnek azonosítani a konkrét kihívásokat.