Kötvények lovak és emberek között

Ha mély kötődést szeretne kialakítani lovával, mindig helyezze magát a lova helyébe, és próbálja megérteni a lovas élményt. Nemcsak megérti és értékeli a lovát, de a lovad védelmezőként is tekint rád, és végül rád fogja bízni az életét.

Az emberek és a lovak előtt álló dilemma néhány kérdésre vezethető vissza:

• Hogyan kezelik az emberek a ló félelemre és menekülésre való hajlamát?
• Hogyan viszonyulnak a lovak ehhez a különös világhoz, ami annyira idegen mindentől, amivel valaha is találkoztak volna a vadonban?

Az emberiség nagyobb agyi kapacitása miatt az emberre nehezedik az a teher, hogy áthidalja a szakadékot a háziasított lovak világának valósága és a ló ösztönei között. Ahhoz azonban, hogy a lóval közöljük, hogy minden rendben van, az megköveteli az embertől, hogy megértse a ló elméjét, és fokozottan figyeljen a ló kommunikációs módjaira .

A ló és az ember közötti bizalmi kapcsolat kialakítása csodálatos eredményeket érhet el. Sok-sok ló annyira megbízik az emberi gondozóiban, hogy minimális félelemmel tűri el mindenféle bizarr helyzetet. Menj el bármelyik lovasbemutatóra, és láthatod, mire gondolunk. Az állandó zűrzavar és a káosz, ami sok lovasbemutató rendszeres velejárója, egyébként minden ló a kiállításon megőrülne. De ez ritkán történik meg. Ehelyett rengeteg lovat látunk nyugodtan heverészni, csendesen csámcsogni a szénáját, és gyönyörűen teljesítenek a show ringben, amikor eljön az ő idejük a reflektorfényben. Ezek a lovak hozzászoktak az emberek által uralt világhoz, amelyben élnek, és alapvető bizalom alakult ki az életüket irányító emberek iránt.

Más példák arra, hogy a lószerető emberek hogyan segítettek a lovaknak túllépni a primitív lóösztön és a modern emberi világ közötti szakadékot, mindennap láthatunk istállókban és legelőkön szerte a világon. Ott olyan lovakat talál, amelyek nyilvánvaló örömmel fogadják gondozóikat. Egyes lovak hihetetlenül ragaszkodnak egyetlen különleges személyhez. Még több ló igazán szereti a munkáját, és alig várja, hogy kijöjjön istállójából vagy legelőjéről, és elvégezze azt a munkát, amit kérnek tőlük.

A következő részek csak néhányat mutatnak be azon feladatok közül, amelyeket az emberek vállalhatnak a lovaik iránti bizalom kialakítása érdekében.

Társasság biztosítása

A lovak csordaállatok, és ezt a tényt nem lehet megkerülni. Csakúgy, mint az embereknek, a lovaknak is rendszeres interakciót kell folytatniuk saját fajuk tagjaival, hogy fenntartsák az egészséges jó közérzetet. Egy ló számára az egyedüllét azt jelenti, hogy sebezhető – annyira sebezhető, hogy élet-halál kérdése is lehet.

Egy lovat megfosztani a rendszeres társaságtól embertelen, és egyenértékű egy személy magánzárkában tartásával. Egyes lovak jobban tolerálják a helyzetet, mint mások, a ló egyéni személyiségétől függően. De senki sem élvezi az elszigeteltséget. Valójában a társaságtól megfosztott ló gyakran neurotikussá válik, és stabil satu alakul ki, ami egyenértékű az emberi körömrágással. Minden lónak szüksége van egy társaságra, akár két, akár négy lábon áll.

Egy vagy több ló egy barátnak a legjobb forgatókönyv, de sok ló vigasztalást találhat egy kecske, birka, szamár vagy más patás állat társaságában is. Az emberi társaság a lovak számára is sokat jelent. Egyes lovak – általában olyanok, amelyeket születésükkor rányomtak az emberre – valójában inkább az emberi társaságot részesítik előnyben, mint más lovaké. De a legtöbb ló esetében az emberi társaság önmagában nem illik bele. Az emberi társaság azonban jobb a semminél, és gyakran kell biztosítani egy olyan ló számára, amelynek nincs más bajtársa.

Lecsavarva

A lovak füves síkságokon fejlődtek ki, és a természetben a lovak idejük nagy részét legeléssel töltik. A lovak emésztőrendszere támogatja az alacsony minőségű fű szinte állandó fogyasztását.

A lovak agyát arra is tervezték, hogy rengeteg táplálékot keressen és rágjon. A ló legeltetése a munka, az olvasás vagy a tévénézés emberi megfelelője. A ló számára a legeltetés nemcsak táplálékot, hanem mentális stimulációt is biztosít.

Az ideális helyzet egy ló számára az, ha egy legelőn tartózkodik, ahol napi közel 18 órát tud füvet rágcsálni. Az a ló, aki erre képes, boldog, jól beállított lény lesz, aki enged a természetes késztetésnek, hogy rágja, rágja, rágja.

Sajnos számos okból nem mindig lehetséges legelőt biztosítani egy ló számára. Sok ló – különösen a városi területeken élők – kis földes karámokban vagy rendezett bokszban él, anélkül, hogy fűhöz jutna. Néha ezekben a legeltetéstől megfosztott lovakban stabil satu alakul ki, mert unják és frusztrálják őket amiatt, hogy képtelenek kifejezni természetes késztetésüket a legeltetésre.

Azon lovak számára, amelyek nem tudnak legelni a füves területen, a következő legjobb dolog a szálastakarmány gyakori etetése, például széna. A lovakat naponta legalább kétszer kell etetni az alaptáplálkozáshoz. A gyakoribb táplálás még jobb az agyuknak, és segíti az emésztőrendszerük megfelelő működését.

Bármit is tesz, ne hagyja, hogy lovad túlsúlyosak legyenek. A túlsúlyos lovak hajlamosak súlyos egészségügyi problémákra. Ha a lovat a lovak világában „könnyű tartónak” hívják, beszélje meg állatorvosával, hogyan tartsa megfelelő súlyon, miközben elegendő szálastakarmányt biztosít neki, hogy kielégítse a rágási és emésztési szükségleteit.

Nyújtózkodni

Ahogyan az Anyatermészet úgy tervezte a lovat, hogy szinte állandóan egyen, úgy a lovat is szinte állandó mozgásra építette.

Ha megnézi a legelőn legelésző lovat, látni fogja, hogy szinte minden fűharapáskor a ló tesz egy lépést. 15 perc alatt a ló jó néhány méterrel elmozdul attól a helytől, ahol eredetileg rágcsálni kezdett.

Ez a rendszeres mozgás megmozgatja a ló testét és elméjét egyaránt. Az energia lassan szabadul fel, ahogy a ló egyenletesen mozog a legelőn. Vedd ugyanazt a lovat, és tedd be egy boxistállóba vagy egy kis karámba, és máris lesz egy lovad, amely összezártnak érzi magát.

Annak a lónak, akinek kis helyen kell élnie anélkül, hogy szabadon mozoghatna és legelhetne, a napi testmozgás létfontosságú. A bezárt lovat minden nap ki kell venni az istállóból, és legalább fél órát sétálni, ki kell tenni egy nagyobb kifutóba futni, vagy legalább 45 percet lovagolni. Ha a ló nem kap megfelelő testmozgást, nemcsak lábproblémákra lesz hajlamos, hanem rengeteg felhalmozódott energiája is lesz. A ló gyakran fejezi ki energiabőségét stabil satukkal (lásd a következő részt) vagy helytelen viselkedéssel, amikor végül kiszáll az istállóból.

Megfogadva néhány stabil satu tanácsot

Azok a lovak, amelyeket az emberek a fejlődésükhöz képest nagyon természetellenesen tartanak (összecsuklottak, nem tudnak sűrűn enni, nincs mentális stimuláció), néha neurotikus viselkedést alakítanak ki. Ezek a stabil satu, ahogy ismert, a körömrágásnak és a hajcsavarásnak megfelelő lovas satu. Az ilyen problémákkal küzdő lovaknak több stimulációra van szükségük a gyakoribb etetés, több testmozgás, több társasági viszony más lovakkal és/vagy több mozgástér formájában.

Miután a lóban kialakul egy ilyen szokás, még a környezet megváltozásával is nehéz leszokni róla, ezért kulcsfontosságú a megelőzés:

• Bölcsőzés: A gyermekágyaszás egy bizarr, de túlságosan is gyakori szokás, és úgy tűnik, a rögeszmés-kényszeres betegség lovas változata. A lovagló ló a fogai közé ragad egy kerítésoszlopot vagy pajtaajtót, meghajlítja a nyakát, és levegőt szív a gyomrába. Ez a levegőszívás fejrohanást okoz, amely függőséget okoz. A tarisznyázás nemcsak az extrém unalom vagy stressz jele, hanem káros is lehet a ló fogaira. Léteznek olyan eszközök, amelyek ezt a viselkedést hivatottak megfékezni, de véleményünk szerint jobban jár, ha a probléma forrásával foglalkozik, ami a stimuláció hiánya. Amikor a gyermekágyról van szó, a megelőzés hatékonyabb, mint a gyógyítás. Gondoskodjon lovának kellő testmozgásról és stimulációról, hogy ne váljon rászokássá.
• Szélszívás : A tarisznyához hasonlóan a szélszívás során a ló megragadja a vízszintes felületet a fogai között, és levegőt szív a gyomrába. Néha a ló semmit sem fog meg, csak levegőt szív a légcsövébe. Általában az unalom, a szélszívás eredménye egy nehéz megszokás . Ha a lovat bőséges szálastakarmányt (szénát vagy legelőt) biztosítanak enni, és napi testmozgást végeznek, ez eltántoríthatja a szokást.
• Szövés: A sző ló egy helyben áll, egyik lábáról a másikra ritmikus mozdulatokkal súlyt visz előre-hátra, feje egyik oldalról a másikra billeg. A szövő lovakat szánalmas nézni. A szövés nemcsak a rendkívüli unalom jele, hanem a szorongás tünete is lehet. A szövés szinte mindig istálló probléma, amely általában megszűnik, ha a lovat legelőre vagy nagyobb karámra viszik .
• Lépés: Egy lépegető ló a végtelenségig járkál az istállója körül. Azok a lovak, amelyek ezt a viselkedést mutatják, általában kényelmetlenséget mutatnak a bezártság miatt. A legtöbb esetben a bokszban tartott lovakat tempózó lovak tartják. A karámban lévő lovak is időnként lépkednek, főleg ha van egy szomszéd lovuk, akivel nem jönnek ki. A tempózás a lovak módja annak, hogy kimondják: „Vigyél innen!” Ha lehetséges, vigye a lovat nyitottabb környezetbe.
• A takarmány felcsavarása: A takarmány felcsavarása azt jelenti, hogy túl gyorsan esznek, amit a lovak néha megtesznek, amikor túlságosan éhesek, aggódnak a táplálékuk biztonsága miatt, vagy egyszerűen csak általában szoronganak. Ez az étkezési mód általában szénapelletekkel vagy kereskedelmi takarmányokkal történik, mivel ezeket a takarmányokat könnyebb csavarozni, mint a szénát. Ennek ellenére néhány ló képes szénát is felcsavarni. Nem egészséges, ha a ló felcsavarozza a takarmányát, mert a táplálék nincs alaposan megrágva vagy megnedvesítve. Ez a helyzet elzáródást okozhat a nyelőcsőben vagy a belekben, ahol kólikához vezethet. Etesd gyakrabban a lovat. Tegyen közepes méretű köveket az etetőbe a pelletekkel vagy kereskedelmi takarmányokkal együtt, hogy lelassítsa az evését (mivel a kövek körül kell válogatnia). Ha a ló felcsavarozza a szénát, használjon lassú adagolót, hogy ne tudjon egyszerre túl sok szénát felvenni. Ügyeljen arra is, hogy biztonságosabb környezetet teremtsen a ló számára, hogy kevésbé aggódjon amiatt, hogy egy másik ló elveszi az ételét.