Az ISO-beállítás egy szám, amely azt jelzi, hogy milyen fényérzékenynek kell lennie a fényképezőgép érzékelőjének. A rendelkezésre álló fény mennyisége a fő meghatározó tényező, amikor figyelembe veszi az ISO-beállításokat a kutyafotózás során.
Ha sok a fénye, a fényképezőgépnek nem kell nagyon érzékenynek lennie, így alacsony értékre állíthatja az ISO-értéket (például nappali fényképezésnél a tipikus ISO-beállítás 100). Ha viszont kevés a fény, akkor a kamerának nagyon érzékenynek kell lennie.
Például, ha beltérben tartózkodik, magasabbra kell emelnie az ISO-értéket. A beltérben rendelkezésre álló fény mennyisége nagymértékben változik attól függően, hogy mennyi mesterséges fény van, és hogy az ablakok beengedik-e a természetes fényt.
Ha egy meglehetősen világos beltéri térben találja magát, ahol sok természetes fény árad be, előfordulhat, hogy csak minimálisan kell növelnie az ISO-értéket (például 320-ra). Ha nagyon sötét helyen tartózkodik, sokkal drasztikusabban kell növelnie az ISO-t (például 600-ra).
Szánjon egy pillanatot saját fényképezőgépére, és görgessen végig az elérhető ISO-beállításokon, hogy tudja, mivel kell dolgoznia. Az ISO-beállítások kameránként változnak, de az ISO-beállítások szabványos tartománya pontlépéses lépésekben 100, 200, 400, 800 és 1600.
További ISO-beállítások is elérhetők, ha a fényképezőgép fél lépésekben vagy kisebb lépésekben működik. Például a fényképezőgép ISO-beállításai lehetnek 100, 125, 160, 200, 250, 320, 400, 500, 640, 800, 1000, 1250 és 1600.
Mindig a lehető legalacsonyabb ISO-értéket szeretné tartani, mert minél magasabbra tolja az ISO-számot, annál több szemcsét lát a végső fotón, ami rossz képminőséget eredményezhet. Minél jobb a fényképezőgépe, annál kevésbé kell emiatt aggódnia, de az ISO túlzása olyan aggodalomra ad okot, amely mindig a fejében kell hogy járjon.
50 mm, 1/500 mp, f/1,8, 800