Ha olyan kutyát fotózunk, amely alig vagy egyáltalán nem rendelkezik engedelmességi képzéssel, enyhén szólva is érdekes fotózást eredményez. A nem együttműködő kutyák különböző kategóriákba sorolhatók: a kérlelhetetlen ugatók és a hiperaktív extrovertáltak, valamint a félénk és elkerülő introvertáltak.
Függetlenül attól, hogy kutyája hogyan fejezi ki nem együttműködő viselkedését, valószínűleg mind ugyanarról a helyről fakad – a félelemtől. Minél kényelmetlenebbé és ijedtebbé válik egy kutya, annál több a stressz jele, így a cél az, hogy visszaállítsa a biztonságérzetet, mielőtt belevágna a fotózásba. Ha nem együttműködő kutyával van dolgod, próbáld ki a következőket:
-
Tartson egy kis szünetet, hogy Payton egy pillanatra pihenjen anélkül, hogy a kamera behatolna a terébe.
-
Ha visszapattan a falakról, és nem nyugszik meg, először próbálja meg kifárasztani egy kellemes hosszú sétával vagy akár kocogással. Égesd el ezt a többletenergiát, és gyorsan megérted a „jó kutya fáradt kutya” kifejezést.
-
Mindenáron figyelmen kívül hagyd – ne simogasd, ne beszélj vele, még csak ne is nézz rá. Tégy úgy, mintha ott sem lenne, és folytasd a dolgod, amíg le nem telepszik. Miután megnyugszik, lassan ereszkedj le a szintjére, és engedd, hogy jöjjön hozzád.
Akár ugat, akár félelemből bujkál, a saját feltételei szerint kell hozzád fordulnia, amikor készen áll rá.
-
Ha nem hajlandó a kamerába nézni, próbálja ki a shy-dog deszenzibilizációs technikát, és legyen türelmes vele.
-
Dolgozz a photojournalistic megközelítés, és nem teszik neki semmit az elején. Csak szálljon le a padlóra, és kövesse a példáját.
-
Ha minden más nem sikerül, előfordulhat, hogy Paytont meg kell tanítania néhány alapvető engedelmességi készségre, például „üljön” és „maradjon”. Meglepheti, hogy milyen gyorsan veszi fel az alapvető parancsokat. Miután megtanult ülni és maradni, rövid időn belül modellprofi lesz!