A méz annak édes eredménye, hogy a méhek varázslatosan átalakítják a virágokból gyűjtött nektárt. A méz körülbelül 80 százaléka fruktóz és glükóz, 17-18 százaléka víz. A cukor és a víz egyensúlyának fenntartása kritikus a méz minősége szempontjából. A vízfelesleg, például a nem megfelelő tárolás miatt, a spontán élesztő erjedését idézheti elő, és a méz megromlik.
A méhek ezt az egyensúlyt ösztönösen szögezik le, de a méz nem megfelelő betakarítása és tárolása az, ami felboríthatja a kényes arányt.
Több mint 20 másik cukrot találtak a mézben. Vannak még fehérjék enzimek, aminosavak, ásványi anyagok, nyomelemek és viaszok formájában. A legfontosabb enzim a szacharáz, amely a méhek által hozzáadott enzim. Ez felelős a cukor-szacharóz (a nektárban) átalakításáért a mézben található fő cukrokká; fruktóz és glükóz. A nektár mézpé érésében is fontos szerepet játszik.
Átlagos pH-értéke 3,9, a méz viszonylag savas, de édessége elrejti a savasságot.
A mézhez kapcsolódó antibakteriális tulajdonságai a hidrogén-peroxidból származnak, amely a méhek által bevitt másik enzim (glükóz-oxidáz) mellékterméke.
Maguk a növények és a talaj, amelyben nőnek, hozzájárulnak a mézben található ásványi anyagokhoz és nyomelemekhez. A méztartalom tipikus bontását lásd az ábrán.
Jóváírás: Howland Blackston jóvoltából
A méz finom aromáit és ízeit a virágból származó különféle illékony anyagoknak köszönheti (hasonlóan az illóolajokhoz). Amint a hő lebontja a fruktózt, a hidroxi-metil-furfurol (HMF) mennyisége, amely természetesen minden mézben megtalálható, megnövekszik, így romlik a minőség. A méz ezen összetevői rendkívül törékenyek, és a méz túlhevítése vagy nem megfelelő tárolása nemcsak az egészségre gyakorolt hatásokat, hanem az ízét is veszélyeztetheti.