A tömör fa – vagyis a fa törzséből deszkára vágott fa – a bútorok faanyagának nagy részét alkotja. A választott fa típusa határozza meg a kész darab szépségét és erejét. Számos fafajta áll rendelkezésre , és mindegyiknek megvan a maga sajátossága. A következő részek bemutatják a legelterjedtebb puha- és keményfákat.
Mintavétel néhány puhafából
A puhafák nem gyengébbek a keményfáknál. A puhafák tűlevelű fákból, például cédrusból, fenyőből és fenyőből származnak, és kissé sárgák vagy vörösesek. Mivel a legtöbb tűlevelű fa gyorsan és egyenesen nő, a puhafák általában olcsóbbak, mint a keményfák.
Viszonylag könnyű megtalálni a fenntarthatóan termesztett puhafákat is (fafarmokon termesztett fa a végtelen fakészlet biztosítása érdekében); ez azt jelenti, hogy nem járul hozzá a világ erdőirtásához, és mindig lesz fakészlete projektjeihez.
Az alábbiakban felsoroljuk a gyakori puhafafajtákat és azok jellemzőit.
Cédrus
A cédrus legelterjedtebb fajtája a nyugati vörös fajta. A nyugati vörös cédrus, ahogy a neve is sugallja, vöröses színű. Ez a fafajta viszonylag puha (1 az 1-től 4-ig terjedő skálán), egyenes erezetű és enyhén aromás illatú. A nyugati vörös cédrust leginkább kültéri projektekhez használják, például bútorokhoz, fedélzetekhez és épületek külső felületeihez, mivel nedves környezetben is képes megbirkózni rothadás nélkül. A nyugati vörös cédrus mérsékelten árú, és a legtöbb otthoni központban megtalálható.
A cédrus az egyik legaromásabb fa (tehát a cédrusláda), és elég erős ahhoz, hogy elviselje az elemeket, így kiválóan alkalmas fedélzetre és teraszbútorokra.
Fenyő
Ezt a gyakran Douglas fenyőként emlegetett fa egyenes, markáns erezetű, és vörösesbarna árnyalatú. A fenyőt leggyakrabban építkezésre használják; azonban olcsó, és néhány bútorkészítéshez is használható. Nem a legérdekesebb szemcsemintázatú, és nem is nagyon jól szedi a foltot, ezért a legjobb, ha csak akkor használja, ha a kész terméket festeni szándékozik. A douglas fenyő puhafához képest közepesen erős és kemény, 1-től 4-ig terjedő skálán 4.
Ezt a fát érdemes megemlíteni, mert nagyon elterjedt a helyi otthoni központban, és olyan olcsó, hogy valószínűleg kedvet kap ahhoz, hogy készítsen belőle valamit.
Fenyő
A fenyő többféle változatban kapható, köztük a Ponderosa, a Sugar, a White és a Yellow, és mindegyik nagyszerű bútor. Az ország egyes területein (különösen az Egyesült Államok délnyugati részén) a fenyő a faanyag. A fenyővel nagyon könnyű dolgozni, és mivel a legtöbb fajta viszonylag puha, alkalmas a faragásra.
A fenyőt általában bútorokban használják, mert könnyen formálható és festhető.
A fenyő általában nagyon jól szedi a foltot (amíg először lezárja a fát), bár a Ponderosa fenyő hajlamos nedvet szivárogtatni, ezért legyen óvatos, amikor ezt az anyagot használja. A fenyő a legtöbb otthoni központban kapható, de gyakran gyengébb minőségű, mint amit egy tisztességes fatelepen találhat.
Vörösfenyő
A cédrushoz hasonlóan a vörösfát is leginkább kültéri projektekhez használják, mivel ellenáll a nedvességnek. A vörösfenyő (Kaliforniai vörösfa) meglehetősen puha és egyenes szálú. Ahogy a neve is sugallja, vöröses árnyalatú. A vörösfával könnyű dolgozni, viszonylag puha (2 az 1-től 4-ig terjedő skálán), és mérsékelt árú. A vörösfenyát a helyi otthoni központban találja.
Keményfákba való behatolás
A legtöbb famunkás szeret keményfával dolgozni. A színek, textúrák és minták sokfélesége gyönyörű és érdekes megjelenésű bútorokat eredményez. A keményfák hátránya az ára. Egyes egzotikusabb fajok túl drágák lehetnek ahhoz, hogy bármi másra is használhassák, mint akcentusra.
Egyes keményfákat egyre nehezebb megtalálni, és nem törődnek a kihalásuk miatt (a brazil rózsafa jut eszembe). Ez nem csak a környezetet terheli, hanem olyan magasra viszi a fa árát, hogy a legtöbb famunkás számára szóba sem jöhet belőle bútorok készítése. Ha teheti, próbáljon fenntartható erdőből származó fát vásárolni (kereskedelmi fagazdaságok, amelyek biztosítják a faellátást). Nézze meg a National Hardwood Lumber Associationt a fenntartható erdőgazdálkodás támogatásának módjaiért.
Az alábbiakban felsoroljuk a gyakori keményfákat és jellemzőit.
Hamu
A kőris fehér vagy halványbarna fa, egyenes erezetű. Nagyon könnyű vele dolgozni (keménysége 4 az 1-től 5-ig terjedő skálán), és szépen szedi a foltot, de a hamut egyre nehezebb megtalálni. A helyi otthoni központban nem talál hamut – csak nagyobb fatelepekről szerezhető be. A kőris jó helyettesítője a fehér tölgynek.
Nyír
A nyírfa kétféle: sárga és fehér. A sárga nyír halványsárgától fehérig terjedő fa, vörösesbarna geszttel, míg a fehér nyír fehérebb színű, amely a juharra emlékeztet. Mindkét nyírfajta keménysége 4 az 1-től 5-ig terjedő skálán. A nyír könnyen beszerezhető és olcsóbb, mint sok más keményfa. Számos otthoni központban találhat nyírfát, bár a fatelepen jobb a választék.
A nyírfa olcsó, de annyira szép, hogy gyakran használják finom bútorok készítésére.
A nyírfa stabil és könnyen megmunkálható. Azonban nehéz foltozni, mert foltos lehet, ezért érdemesebb bármit festeni, amit nyírfával készít.
Cseresznye
A cseresznye nagyon népszerű és minden szempontból nagyszerű fa; könnyen kezelhető, csak olajjal jól foltosodik és jól befejeződik, és szépen öregszik. A cseresznye gesztje vörösesbarna színű, a szijács majdnem fehér. A cseresznye keménysége 2-es egy 1-től 5-ig terjedő skálán. Ez egy nagyon gyakori fa bútorgyártáshoz, és fenntarthatóan termesztett erdőkből kapható. A helyi otthoni központban nem talál cseresznyét, ezért ha használni akarja, el kell mennie a fatelepre. Mivel kereslet van rá, a cseresznye némileg drágul a többi hazai keményfához, például a tölgyhez és a juharhoz képest.
Mahagóni
Az egyik nagyszerű bútorfa, a mahagóni (más néven hondurasi mahagóni) vöröses-barnás-mélyvörös árnyalatú, egyenes erezetű, közepes textúrájú, keménysége 2 körüli az 1-től 5-ig terjedő skálán. Nagyon jól bírja a foltot. jól néz ki, csak egy réteg (vagy 10) olajjal.
Az egyetlen hátránya, hogy a mahagónit nem fenntartható erdőkben termesztik. Felejtsd el, hogy otthonodba menj beszerezni – az egyetlen hely, ahol mahagónit találhatsz, egy tisztességes fatelep (és ez sokba kerül).
Juharfa
A juharnak két fajtája van: kemény és puha. Mindkét fajta keményebb, mint sok más fa; a kemény juhar annyira kemény (5-ös az 1-től 5-ig terjedő skálán), hogy nehéz vele dolgozni. A puha juharral viszont viszonylag könnyű dolgozni. Finom, egyenes erezetük miatt mindkét fajta stabilabb, mint sok más fa. Általában olcsóbbak is, mint más keményfák. A helyi otthoni központban nem talál juharfát, de a legtöbb fatelepen jó a választék.
Tölgy
A tölgy az egyik leggyakrabban használt bútorfa. Kétféle – vörös és fehér – változatban kapható a tölgy erős (keménysége körülbelül 4 az 1-től 5-ig terjedő skálán), és könnyen megmunkálható. A fehér tölgyet előnyben részesítik bútorgyártáshoz, mert vonzóbb alakja van, mint a vörös tölgynek. A fehér tölgy a nedvességnek is ellenáll, és kültéri bútorokon is használható.
A tölgyfát általában padlóra és bútorra használják, mert sokan szeretik a gabonáját.
Ez egy olyan fa, amely negyedre fűrészelve is megtalálható (az elérhető legstabilabb vágási lehetőség). Valójában a negyedre fűrészelt fehér tölgy olcsóbb, mint néhány más keményfa, például a cseresznye. A gabona egy gyönyörű „sugárpehely” mintázattal rendelkezik. A vörös tölgy a legtöbb otthoni központban megtalálható, de ha fehér tölgyet szeretne, menjen el a fatelepre.
Nyárfa
A nyár az egyik legolcsóbb keményfa. Ezenkívül meglehetősen puha (1 keménység az 1-től 5-ig terjedő skálán), ami megkönnyíti a munkát. A nyárfa fehér színű, néhány zöld vagy barna csíkkal a gesztben. Mivel a nyár nem a legszebb fa, ritkán használják finom bútorokban, és ha igen, akkor szinte mindig festik. A nyár jó választás lehet fiókokba (ahol nem lesz látható), mert stabil és olcsó. Nagyobb otthoni központokban találhat nyárfát, de a fatelepen jobb a választék.
A nyárfa alkalmas játékok, tálak és kisebb famegmunkálási mesterségek készítésére. Jobban bírja a festéket, mint a foltot.
Tíkfa
A tíkfa a napok előrehaladtával egyre ritkább, de a finom kerti bútorok alapanyaga. A tíkfa rendkívül időjárásálló és gyönyörű (nem beszélve a drágáról – el tudod hinni, hogy majdnem 24 dollár egy táblaláb?). A teak olajos tapintású és aranybarna színű. A keménységi skálán 1-től 5-ig 3-as értékelést ad, és csak nagyobb fagyáraktól és speciális beszállítóktól érhető el.
Dió
Az 1-től 5-ig terjedő skálán körülbelül 4-es keménységgel a dió gazdag barna fa, amellyel könnyen megmunkálható. Sajnos a dió kissé drága (általában 8 dollár körüli táblaláb), és a nagy deszkák megtalálása a nagy projektekhez egyre nehezebb. Ennek ellenére a dió még mindig remek fa a munkához, és remekül használható ékezetként és betétként egy projekt felöltöztetéséhez. A helyi otthoni központban nem talál diót; lehet, hogy külön rendelnie kell egy fatelepről, ha nagy mennyiséget szeretne.