Az izgalmas, érzelmes és tartalmas óvodai történetek segítenek az anyáknak és a babáknak tartalmas karácsonyi szezonban. Ha még mindig nem tudja, mit mondjon a babának idén karácsonykor, kezdje az alábbi történetekkel.
tartalom
Óvodatörténet: A karácsonyi hintó
Óvodáskori történetek: A Mikulás nem visel pirosat
Óvodatörténet: Anya ajándéka
Óvodatörténet: Karácsonyi tündér
Óvodatörténet: Rózsák szenteste
Az óvodai mesék sokat segítenek a gyerekek fejlődésében. A rövid, könnyen érthető, de tartalmas történeteken keresztül az anyák nemcsak több anyagot visznek be babájuk képzeletbeli világába, hanem segítik őket, hogy élénken és intuitív módon átéljék az élet tanulságait.
Ebben a karácsonyi időszakban ne felejtsd el elmondani nekem a következő óvodai történeteket, hogy boldog és tartalmas ünnepünk legyen.
A karácsonyi időszakról szóló óvodai történetek bevezetik a gyerekeket a képzelet és a szerelem varázslatos világába
Óvodatörténet: A karácsonyi hintó
A bátyám és én sok évig külön éltünk, mert mindannyian más országban dolgoztunk. 25 éves koromban a bátyám adott egy új autót, amire már régóta vágytam.
Idén karácsonyra egy kedves ajándékkal készültem, amelyet küldök neked. Kilépve a bevásárlóközpontból autóért, hirtelen megláttam egy meglehetősen koszos kinézetű fiút, aki az autóját bámulja. Megkérdeztem: "Segíthetek?" - Ez a te autód? - kérdezte udvariasan a fiú.
– Így van, kölyök. Ezt az autót a bátyád ajándékozta neked tavaly karácsonyra!" A fiú meglepődött és érdeklődött, és ismét megkérdezte: "Neked volt ez az autó anélkül, hogy bármit is elvesztett volna, igaz?". - "IGEN! Nem veszített semmit." – válaszoltam finoman a fiúnak. Azt hiszem, titokban egy olyan testvérre vágyik, mint én. De a fiú hirtelen lehalkította a hangját: "Bárcsak olyan nagy testvér lehetnék, mint a bátyád."
Meglepődtem a fiú gondolatán, és egy gondolat villant a fejemben: "Mit gondolsz, ha hazaviszlek ezzel az autóval, és karácsony napján megnézem a várost?" "Ez nagyszerű! Köszönöm!” – válaszolta azonnal gondolkodás nélkül a fiú.
Körbevezettem a fiút a városban, és visszatértem a házába. Amikor az autó megállt egy egyszerű faház előtt, a fiú habozva így szólt: "Köszönöm szépen, ha lehet, megkérhetlek, hogy várj itt egy kicsit?". Boldogan bólintottam egyetértően.
1 perc, 2 perc és 5 perc múlva a fiú felém tolta a kerekesszéket: „Kisasszony! Ő az én húgom!' és feléje fordulva így szólt: „Nagyon kedves. Ezt az autót kapta a bátyjától. Aztán egy nap nekem is adott egy ilyen autót, hogy bejárhassam a várost, hogy lássam, hogyan díszítenek karácsonyra. Nem kell részletesen elmondanom, nagyszerű, nem?
Életem egyik legemlékezetesebb karácsonyi napja volt.
Mire készüljenek fel a gyerekek karácsonyra Hogy a gyerekek az egész családdal karácsonyra menjenek, mire készüljenek fel, hogy boldogok és biztonságban legyenek ezen a nagy ünnepen? Nem minden szülő hagyhatja el gyermekével a munkahelyét, hogy korán készüljön a karácsonyra, így ha szeretné elengedni babáját az egész családdal...
Óvodáskori történetek: A Mikulás nem visel pirosat
Apa és fia lehajtottak a városba vásárolni. A kislány megkérdezte édesapjától:
– Sok barát az iskolában azt mondja, hogy nincs Mikulás. Azt mondod, hülye vagyok, ha azt hiszed, hogy igaz vagy, de én elhiszem, amit mondasz, nem igaz, apa?
Az autó az út szélén állt meg. A kislány még mindig tele van gondolatokkal.
- Tévedtek a suliban, édesem!! A Mikulás igazi. De többet kell mondanom a nagypapáról. Azt hiszem, elég idős vagy ahhoz, hogy megértsd, mit fogok megosztani veled.
„Volt egyszer egy ember, aki bejárta a világot, és ajándékokat adott a gyerekeknek útközben. Sok helyen sokféle néven ismerték, de a szívében a szeretet ugyanaz volt, bárhová is ment. Ő az abszolút szeretet lelke, és meg akarja osztani ezt a szeretetet úgy, hogy teljes szívéből ajándékokat ad. Amikor elérsz egy bizonyos kort, a Mikulás nem igazán az, aki a kéményen keresztül lép be a házba éjszaka, karácsony előtt.
Ennek a kedves mitikus öregembernek a lelke és igaz élete örökké a szívemben, apám szívében, anyám szívében és mindazok szívében marad, akik hisznek abban, hogy örömet szerezzünk másoknak. A Mikulás igazi szelleme az, amit adsz, nem az, amit kapsz.
Ha ezt felismered, és a részeddé válik, a karácsony izgalmasabb és varázslatosabb lesz. Érti, amit mondok? "
A lány az előtte lévő fákra nézett. Félt az apjára nézni, aki egyszer azt mondta neki, hogy a Mikulás igazi. El akarta hinni, ahogy tavaly is, hogy a Mikulás egy nagy, kövér, vicces, pirosba öltözött öregember. Nem akarta, hogy másképp kelljen értenie.
– „Nézd ezt a papát” – kiáltott az apa, és a kislány feléje fordult.
Ebben a pillanatban a kislány látta, hogy kedves apja arca ragyog, és a szemében leplezetlen szerelmet látott. Az igazi Mikulás, aki az elmúlt karácsonyi időszakokban rengeteg időt töltött a kívánt különleges ajándékok kiválasztásával, amióta e világra jött. A Mikulás az általa oly sokat megdolgozott kenyeret használta a díszítéshez, valamint megivott egy csésze forró tejet, amelyet maga készített. Rájött a boldogságra, a megosztásra, a szeretetre. Az apa meleg karjában tartja a babát, és úgy tartja.
„Most az emberek egy különleges csoportjához tartozol. Mostantól az év minden napján megoszthatod a karácsony örömét, nem csak az év egy napján. Mostantól a Mikulás a lelkemben él. Ez a legfontosabb dolog, ami veled történik az életedben. Mert most már értem, hogy a Mikulás nem létezhet olyan emberek nélkül, mint mi, akik örökké éltetik."
Szíve szét akart szakadni a boldogságtól. Ő válaszolt:
„Apa, azt akarom, hogy örökké a szívemben élj, ahogyan a szívedben éltél. Szeretlek. Apa a legjobb Mikulás a világon.”
Az 5 leghallgatottabb karácsonyi dalok Nagy hiba lenne, ha karácsony napján hiányoznának a karácsonyi dalok. Élvezze az 5 leghallgatottabb dalt a MarryBabyvel ezen az ünnepen!
Óvodatörténet: Anya ajándéka
Péter idén 5 éves. Már csak néhány nap van hátra karácsonyig, a fiú nagyon szeretne tartalmas ajándékot adni édesanyjának, hogy boldoggá tegye. Gondolkodott és gondolkodott, de Peter még mindig nem tudott ötleteket adni, a fiú tovább járkált a kinti hidegben. Péter nem törődött a hideg széllel, amely közeledik, pedig kopott, sok folttal ellátott vászoncipője nem bírta melegen tartani a lábát.
Péter apja 2 éves korában meghalt, és azóta édesanyjának kora estig dolgoznia kell, hogy pénzt keressen a két testvér eltartására. Már 3 nap telt el, Peter még mindig nem tud ajándékot adni az anyjának, csalódottan és rosszkedvűen mondja kutyus barátjának: 'Annyira szomorú vagyok, nem kapok olyan munkát, mint Henry, szeretnék adni anya egy ajándék, de nekem nincs. pénz ajándékok vásárlására.
Szenteste, amikor az anyja nagyon későn jött haza, kalapot és új csizmát adott Henrynek Peternek. Henry elővett egy díszdobozt, ami egy zacskó mályvacukor volt, amit azért mentett el, hogy gesztenyét áruljon, hogy átadja az anyjának. Anya megölelte Henryt, és fuldokolva köszönte meg. Péter szégyenlős volt, és félénken azt mondta az anyjának: "Anya, sajnálom, nincs ajándékom neked, de... de adhatok ezer puszit?". Péter édesanyja a karjába ölelte kisfiát, és megveregette a fejét: „Fiam, ez a legnagyobb és legjelentősebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam. Nagyon szépen köszönjük!'.
Óvodatörténet: Karácsonyi tündér
Volt egy árva lány, aki édesanyjával élt egy távoli vidéken. A család nagyon szegény, anyának és lányának egész nap keményen kell dolgoznia, hogy eleget kereshessen enni. Nincsenek barátai, nincsenek játékai, de soha nem érzi magát szomorúnak és magányosnak. A háza közelében van egy erdő, mindig tele van madárcsicsergéssel… és ragyogó virágokkal… Annak az évnek a telén az anyja megbetegedett, és nem tudott dolgozni. Egész nap a munkával volt elfoglalva. Kötött, hogy elhozzon a piacra gyapjúzoknit árulni. , pedig mezítláb mindig sápadt a hidegtől.
Karácsony közeledtével a kislány így szólt édesanyjához: „Nem tudom, hogy a Mikulás hoz-e idén ajándékot, de a cipőmet mégis a kandallóba tettem. Biztos, hogy a Mikulás nem felejtett el engem, igaz, anya? Az anya megsimogatta: „Ne gondolj erre ezen a karácsonyon, lányom. Csak imádkozhatunk, hogy legyen elég élelmünk, hogy átvészeljük ezt a zord telet, ami nagyon értékes." De a kislány nem hiszi el, hogy a Mikulás el tudja felejteni őt. Karácsony előtti estén a kandallóba tette a cipőjét, és a Mikulásról álmodva feküdt le. Az anya ránéz gyermeke cipőjére, és elszomorodik a lánya csalódásának gondolatától, ha másnap reggel nem lát benne ajándékot. Idén még egy kis karácsonyi ajándékról sem tudott gondoskodni gyermekeinek.
Másnap reggel a kislány korán felkelt, és odaszaladt, ahová a cipőjét betette. Álmához híven tegnap este eljött a Mikulás és hozott neki ajándékot. Egy kis madár volt, aki aludt egy cipőben, talán az éhségtől és a hidegtől. Csillogó szemekkel nézett rá, és visított az örömtől, miközben megsimogatta puha bundáját. A kislány örömében táncolt, és a mellkasához ölelte a kismadarat. Odaszaladt az ágy mellé, ahol az anyja feküdt, és így kiáltott: „Nézz rám, anya. A Mikulás nem feledkezett meg rólam, és elhozta nekem ezt a jelentőségteljes ajándékot!" A következő napokban ő gondoskodott a madárról, felmelegítette és etette. A madár csiripelt mellette, és a vállán ült, miközben dolgozott. Amikor beköszöntött a tavasz, a kislány kinyitotta a kalitkát, hogy a madár berepüljön az erdőbe, de nem repült messzire, a háza közelében ácsorgott és minden reggel,
Az anya határtalan boldogságban nézte gyermekét...Mivel nem akart csalódást okozni gyermekének, aznap este kiment az erdőbe abban a reményben, hogy talál valami elfoglaltságot a fiának, és találkozott egy haldokló madárral. a hidegtől és az éhségtől…
Óvodatörténet: Rózsák szenteste
Havazik. Bobby a hátsó udvarban ült, egyre hidegebb volt. Bobby nem hord magas csizmát. Nem szereti, és nincs is párja. A vékony kabát nem volt elég ahhoz, hogy Bobbyt melegen tartsa. Nagyon hideg.
A hó nem szűnik esni. Eltelt több mint egy óra, eszébe sem jutott karácsonyi ajándék édesanyjának. „Ó, ez unalmas. Most, ha eszembe jut valami, amit megvehetnék, nincs pénzem megvenni." Megrázta a fejét, szomorú arccal.
Három éve, hogy édesapja elhunyt. Az elmúlt három évben az egész család nap mint nap küzdött az élettel. Nem azért, mert az anyját nem érdekelte, hanem csak azért, mert nem tudta, mennyi az elég. Anya éjszakai műszakban dolgozott a kórházban, de a kis fizetés csak arra volt elég, hogy átvészelje a napot.
Minél inkább hiányzik a pénz és egyebek, a család annál jobban szereti és védi egymást. Bobby testvéreivel és egy öccsével együtt gondoskodik az összes házimunkáról édesanyja távollétében. Három nővére már készített aranyos karácsonyi ajándékokat édesanyjának. És Bobby még mindig üres kézzel volt, pedig szenteste volt.
Könnyeit letörölve belerúgott a hóba, és elindult az utcán, ahol az üzletek színes fényektől csillogtak, és karácsonyi zene nyüzsgött. Egy hatéves kisfiúnak, aki elveszítette az apját, miért kell neki most egy férfi, akivel beszélhet? De miért olyan nehéz!
Bobby végigsétált az üzleteken, és a díszesen díszített üvegvitrineket nézegette. Minden olyan szép, mégis olyan elérhetetlen! Sötétedik. Bobbynak haza kellett térnie. Szeme hirtelen megakadt egy kis fényben a fal lábáról. Lehajolt, és felfedezte, hogy egy fényes érme.
Abban a pillanatban Bobby úgy érezte, ő a világ legboldogabb embere. A melegség hulláma járta át a testét. Gyorsan az első bolt felé futott, amit látott. De aztán füstbe ment az izgalom, amikor a boltos közölte vele, hogy nem vesz semmit ezzel az érmével.
Meglátott egy virágsort, és úgy döntött, bemegy, és megvárja a sorát.
- Mi a baj? - kérdezte a virágárus.
Bobby kinyújtotta az érmét, és megkérdezte, tud-e virágot venni az anyjának karácsonyra.
A virágárus ránéz a 10 centes érmére. Kezét a fiú vállára tette, és így válaszolt: „Várj itt. Hadd lássam, mit tehetek érted!"
Bobby várakozva nézte a körülötte lévő színes virágokat. Annak ellenére, hogy fiú volt, el tudta képzelni, hogy édesanyja és nővérei mennyire szeretik a virágokat.
Az utolsó vendég által becsukódó ajtó hangja visszahozta Bobbyt a jelenbe. Egyedül a boltban magányosnak érezte magát, és egy kicsit félt is.
Hirtelen megjelent a virágárus, a pulthoz ment. Tizenkét bíbor rózsát vett fel, apró, fehér virágokkal tarkított zöld ágakkal, amelyeket egy gyönyörű ezüst masni köt össze. Bobby szíve megállt, amikor a bolt tulajdonosa egy átlátszó fehér dobozba tette a csokrot.
„Itt van, az enyém. Mind a 10 cent.” - mondta és kinyújtotta a kezét. Bobby félénken odaadta az érmét. Ó, vajon álmodom-e? Ki ad el egy ilyen gyönyörű virágcsokrot mindössze 10 centért! A virágárus mintha érezte volna a fiú habozását, így szólt: – Tizenkét darab 10 pennys virágot árulok kedvezményesen, tetszik?
Ezt hallva Bobby többé nem habozott. Amikor megérintette a szép hosszú dobozt, elhitte, hogy igaz. A virágüzletből kilépve hallotta a virágárus hangját is, amely utána kiált: "Boldog karácsonyt fiam!".
A virágárus befordult, ugyanakkor a felesége kiment. – Mi a baj, ember?
Kinézett az ablakon, és megpróbálta visszatartani a könnyeit, és így szólt: „Furcsa dolog történt ma reggel. Tudod, miközben az üzletet akartam nyitni, hallottam egy hangot, amely azt mondta, tegyek félre egy tucat rózsát egy különleges ajándékra. Aztán annyira belemerült a munkájába, hogy nem is nagyon emlékezett rá; de most nem tudom, miért tettem félre a tizenkét virágot. Alig néhány perccel később bejött egy fiú, és azt kérte, vegyen egy virágot az anyjának mindössze tízcentesért. Hirtelen eszébe jutott…
Régen nagyon szegény fiú volt, akinek egy fillérje sem volt, hogy karácsonyi ajándékot vegyen anyjának. Abban az évben karácsony estéjén, miközben egyedül bolyongott az utcán, találkozott egy furcsa férfival. Tíz dollárt ajánlott fel. Ma este, amikor találkozott a fiúval, tudta, kié a reggeli hang. És otthagytad a tizenkét legszebb virágot.
